Szigetszentmiklós MűkörmösManikűr-Pedikűr-Műköröm
A műköröm története
A kéz és lábápolás, műkörömépítés nem korunk új találmánya, csak egy régi eljárás korszerűsítése.
Már időszámításunk előtti évezredekben is végeztek körömápolást, diszítést. Akkor a társadalmi rangnak megfelelően szinezték és növesztették a körmeiket az emberek.
Egyiptomban a fáraók idejében arany szinű körmeik voltak a fáraóknak, hogy hasonlóan ragyogóan nézzenek ki mint isteneik.
A kínai császárok már nemcsak aranyat, hanem az ezüst színt is kedvelték, majd a Ming dinasztiában a vörös és a fekete is divatos lett, valamint a körömhossza is megmutatta társadalmi hovatarozásukat.
Indiában a hennával diszítették körmeiket és egyéb testrészüket.
Ókori görög férfiak szintén használták a hennát és az állati eredetű festékeket, valamint a körömtetoválást úgy oldották meg, hogy a köröm mátrixába szúrták a festékes tűt, így szines körmük nőtt már.
Areneszánsz korig elhanyagolták a test ápolását az emberek, ekkor éledt újra ez a hagyomány.
A manikűr kezdetét 1830-ra tehetjük, amikor egy fogorvos, Dr Sitté átalakította a fogászati eszközét a köröm bőrének ápolásához.
1920-ban C. Revlon az autófényezéshez használt festéket alakította át körömlakká.
Megjelentek a reszelők és a körömbőr eltávolítók, rohamos fejlődésnek indult a körömkozmetika. A műkörmözés egy körmét rágó fogorvossal kezdődött, hiszen addig nem volt tartós anyag. Saját körmének pótlására használta a fogászati anyagot. Innentől kezdve a színészésznők reklámozták a műkörmöt, hiszen rajtuk keresztül megismerték az emberek.
1970-ben kezdték alkalmazni az épített porcelán műkörmöket.
1984-től pedig a zselés anyag is megjelent.
Magyarországra 1980-ban kerültek be a műköröm alapanyagok, innentől kezdve rohamosan fejlődésnek indult a műkörömmánia. Szerencsére sok tehetséges szakember világversenyeken is képviseli országunkat, nem is kis sikerekkel